2018. január 11., csütörtök

Témaválasztás

Jó, akkor mondom én.
Első alkalomra két témán gondolkozom, érdekel, hogy melyikre van nagyobb igény.

1. Atomenergia vs. megújuló energia. 
Előnyök, hátrányok és mi a baj/van-e baj Paks 2-vel.* 
(Egy fizikust, egy környezetvédőt és egy energiagazdálkodással kapcsolatos szakembert hívnék meg.)

2. Európa ma és a Római Birodalom másfél évezreddel ezelőtt. 
Gyakran elsütött analógia, de valóban lehet-e párhuzamot vonni? Milyen problémákkal küzd ma Európa és mibe bukott bele annak idején Róma?
(Egy brilliáns latintanár - az én volt latintanárom -, egy történész és egy Európa szakértő lenne a vendég.) 

Továbbra is fenntartom, hogy ha valakinek van témajavaslata, ne habozzon elküldeni nekem itt, vagy e-mailben (eddig kettő darab e-mailt kaptam, csupa jó ötletekkel).  

* Tudom, hogy mi a mainstream, de többek szerint - szerintem sem - azért nem olyan egyértelmű a válasz.

2018. január 7., vasárnap

Első téma

Február közepére lőném be az első alkalmat, amire egy ilyen kis bemelegítés jellegűként gondolok. Lesz egy csomó buktatója, mindenesetre induljunk el, nagyon számítok mindenki aktív (vagy passzív) részvételére. Részletekkel később jelentkezem.

A témaválasztás kapcsán is vannak ötleteim, de kíváncsi vagyok, hogy van-e valami, ami kifejezetten érdekelne itt többeket, úgyhogy ha valakit feszít a kíváncsiság, ne fogja magát vissza.

2018. január 2., kedd

Következő lépés

Jó, ha valaki még nem jelezte, hogy érdekli, akkor jelezze, de közben felteszem a következő kérdést.

Van egy hely a belvárosban, ahol már többször jártam és szerintem kezdetben teljesen alkalmas lenne erre a célra, a Ferenciek terétől másfél perc.

Nem az én helyem, de valószínűleg meg tudom őket győzni arról, hogy nagyon szuper ötlet odaadni nekünk alkalmanként a helyiséget.

Annyi kis gond még van velük, hogy hivatalosan hatig vannak nyitva, de ez is puhítható. Szóval jó eséllyel elérem, ha kell, hogy hétig-nyolcig tudjunk maradni.

Hétvégét nem akarok, arra gondoltam, hogy hétfő vagy kedd lenne, 18:00 órai kezdés és akkor ha mondjuk 1,5 órában gondolkozunk, akkor kulturáltan beleférünk nyolcig.

Ez mennyire működhet?

2018. január 1., hétfő

Friss levegő - talán egy új kezdet

Egy ideje pedzegetem, hogy szeretnék valami újat, valami mást, valami izgalmasat.

Tudom, hogy a blogomon nem sok jele volt, de titokban elég sokat gondolkoztam azon, hogy mi újat, mi mást, mi izgalmasat lehetne létrehozni egy ilyen online felületen.

Sok lehetőség szóba jött, most szeretném az egyiket kipróbálni. Szólok előre, hogy ez egy próbálkozás. Számtalan buktatója van és egyáltalán nem garantált a siker. Nem is szeretnék ígérni semmit, de azt viszont szeretném, hogy próbáljuk meg. Maximum nem működik, az is tapasztalat, tanulság. Ha meg működik, akkor nagyon jól is elsülhet.

Egy ideje álmodozom arról, hogy jó lenne építeni valamit. Jó lenne egy műhelyszerű közösséget létrehozni. Egy élőt.

Egy olyan játszóteret képzelek el, amiből rengeteget lehet tanulni és ami által új benyomásokkal, élményekkel lehet gazdagodni. Ahol lehet produktívan együtt gondolkozni. Ahol megbecsült érték tudni valamit, de ahol nem ciki nem tudni valamit, nem ciki kérdezni, az egyetlen ciki dolog az érdeklődés és nyitottság hiánya. Ahol lehet beszélgetni, véleményeket ütköztetni szabadon, az ésszerűség keretein belül, kulturáltan.

Kaptam tőletek leveleket. Tudom, hogy olyan emberek is olvasnak, akik ritka és izgalmas tudásnak vannak birtokában. Tudom, hogy vannak köztetek sokan olyanok, akik ritka és izgalmas tudásnak vannak birtokában, csak talán még maguk sem ismerték ezt fel. Vannak köztetek olyanok, akiknek vannak olyan ismerősei, barátai, akik valamiben jók, valamiben különlegesek. Van egy furcsa hobbijuk, egy érdekes foglalkozásuk, egy kutatási területük vagy valami különös ismeretanyaguk, amiről akár nem is tehetnek. Én is ismerek ilyen embereket. Egy részüket közelről ismerem, egy másik részüket pedig éppen hogy.

Kell ennek egy kis idő talán, amíg kiforrja magát, az is lehet, hogy elhal ez a kezdeményezés az első lépésben, de egyszerűen érdekel, tudni akarom, hogy működőképes-e.

Arra vagyok kíváncsi, hogy az olvasóim közül hányan érzik magukban a késztetést, hogy részesei legyenek egy ilyen kísérletnek.

Arról lenne szó, hogy időről időre, mondjuk havonta, kéthavonta egyszer csinálnánk egy összejövetelt. Nincs semmi kötelezettség, nem kell feltétlenül megszólalni, nem kell minden alkalommal ott lenni és lehet hozni barátokat, ismerősöket, szülőket, nagymamát, unokát, bárkit. Van pár ötletem, hogy hol lehetne ezt megszervezni, az az egy biztos, hogy Budapesten lenne.

Nem akarom, hogy ez rólam szóljon, én annyit tudok megtenni, hogy koordinálom, megszervezem, de amitől ez jó lehet és jól működhet, az az, ha vannak lelkes, aktív, érdeklődő emberek, akik beleteszik a saját részüket. Ez a saját rész lehet az, hogy hoznak valami témát, amiben ők jók, amihez értenek, ami érdekli őket, ami nem általános ismeret, hanem valamivel több annál. Azt is lehet, hogy van egy téma, amit érdekesnek gondolunk, jó lenne többet tudni róla, de senki nem ért hozzá. Akkor vagy megpróbálunk szerezni egy szakértőt, akit ki lehet faggatni, vagy ha olyan a téma, akkor valaki felkészül belőle. Ezek mind megoldhatók.

Azt is lehet, hogy szavazással döntjük el, hogy miről legyen szó. 

Az viszont biztos, hogy ezt én egyedül nem tudom megcsinálni, ehhez tényleg kell a közösség. Nem tudom, hogy az olvasóim mennyire érzik magukban a lendületet, majd most kiderül. Most kivételesen azt se bánom, ha ez a felhívás a saját olvasóimon túl eljut másokhoz is, hátha vannak olyanok, akik pont egy ilyenre vágynak, de eddig elkerülték a blogomat.

A kérdésem tehát a következő: csináljunk ilyet? Próbáljuk meg? Van erre igény?

Én tényleg kíváncsi vagyok, hogy mit gondoltok.

FRISSÍTÉS:

Nem különleges képességű embereket keresek. 

A fentebb leírt és valóban félreérthető megfogalmazás alatt arra gondoltam, hogy sokan vagyunk, akit érdekel valami, ami másokat nem, ez lehet egy teljesen banális dolog is. 

Ha mindenki beladja a saját - esetenként másra nem jellemző - érdeklődési területének megfelelő tudását, illetve a különböző személyiségek összekeverednek, abból szerintem egy csomó tanulságos dolog ki tud jönni. 

Például Balcsin az egyik szomszéd szokott vadászni és egy nyári este csomót tanultam a szarvasokról tőle. Vagy a házunkban lakik egy nő, akinek az édesanyja egy óriás divatdiktátor, tőle is sok mindent meg lehet tudni, például hogy a méregzöld bőrtáskámhoz egy kék cipő menne a legjobban (ő mondta). Vagy például a múltkor kiderült, hogy az üknagyapám "törzsi neve" szarvas volt, hát magamtól erre se jöttem volna rá. Úgy látszik, ez a szarvas visszatérő motívum, fel kellene vennem a kapcsolatot Enyedi Ildikóval, hogy csináljuk meg a Testről és lélekről kettőt. Valószínűleg a három felsorolt illető egyike sem tartja magát különlegesnek, mégis mindegyik tudott olyan információt átadni, ami adott pillanatban különösen értékes volt. Ettől több közösen gondolkozni, mint egyenként. Sőt én kifejezetten örülök, ha minél többen jönnek olyanok, akik máshogy látják a világot, mert a legtöbbet azoktól tudok tanulni én is, akik nem értenek velem egyet.

Szóval egyáltalán nem kell semmi különleges, én se vagyok különleges. Senki sem az és mindenki az egyszerre. Remélem, így már érthető.